Jó napod van ma? Erre a kérdésre sokszor az a válasz, hogy borzasztó nehéz napunk van, és sorolni kezdjük, milyen nehézségek érnek minket sorozatban: nem elég, hogy rengeteg a dolgunk, de még a számítógép is lefagyott, a kollégám nem válaszol az emailemre, és váratlan feladatok is bepotyogtak…
Hogyan ne legyek vezető otthon, és miként ne váljak anyáskodóvá a munkatársaimmal való kapcsolataimban?
Május elseje „a munka ünnepe”. Örülünk neki, mert nem kell dolgozni, és általában még az idő is szép, tehát kikapcsolódhatunk egy kicsit, élvezhetjük a napfényt, vagy akár végre felvehetjük a fonalat a felhalmozódott otthoni teendőkkel.
Nem tartható egyensúlyban a munka és a magánélet. Legalábbis nem úgy, ahogy azt sokszor elképzeljük.
A te munkakörnyezeted hogyan hat rád? Hiányzik valami? Sokak számára a természetes fény hiánya és a zaj (pl. bizonyos gyárakban), a kevés személyes tér (pl. open office-ban) vagy az emberi kontaktus hiánya (pl. otthonról dolgozók számára), a természetes közeg (pl. fák, növények) hiánya negatív hatással van arra, hogyan érzik magukat a munkahelyen, és a bőrükben.
Sokszor az emberek valamihez kötik a megnyugvásukat: majd ha túlleszek ezen, majd ha túlleszek azon, majd ha lezárult ez a projekt, majd ha befejeztem azt a képzést… De miért kötjük határidőhöz azt, hogy mikor nyugszunk meg?
Bármelyik munkahelyen megtörténhet, hogy kisírt szemmel érkezik a munkatárs, és látszik, hogy alig bírja visszatartani a zokogást. Van, aki elmondja, hogy rossz hírt kapott, nehéz élethelyzettel kell szembenéznie, de van, hogy nem tudjuk, mi az ok. Mit tehetünk ilyenkor? Hogyan tudjuk ezt a helyzetet kezelni?
Nem tudom elengedni magam, mindig van valami elintézendő feladat, valahogy sosem jutok el odáig, hogy azt csináljam, amihez kedvem van. Te is úgy gondoltad gyerekként, hogy felnőttnek lenni jó, mert a felnőttek azt csinálhatnak, amit akarnak?
Nehéz és megkerülhetetlen élethelyzet, amikor elveszítünk valaki nagyon fontosat. Hogyan lehet dolgozni, emberek között lenni, működni gyász idején?
Nehézkes ébredés, figyelmetlenségből adódó hibák a munkában, lehangoltság, elkalandozó gondolatok a megbeszéléseken. Neked is ismerős?
Sokakat foglalkoztat, hogy vajon mások hogyan ítélik meg az ő munkájukat, teljesítményüket. Vajon mit fog mondani a főnökük a teljesítményértékelés során? Mi lesz, ha nem elégedett velük? Hogyan fog az hatni rájuk?
Mi történik akkor, amikor nőként maszkulin munkakörben dolgozunk? Megőrizhetjük így a saját feminitásunkat és egyediségünket?
A vezető is ember, szokták mondani. De valóban megengedheti magának azt, hogy sebezhető és esendő legyen?
Ezek azok az apró felöltődési módok, melyeket pár perc alatt elvégezhetünk, még a legpörgősebb napon is.
Minden évben világszerte tömegek fogadják meg, hogy most már igazán változtatni fognak az életük kisebb vagy nagyobb dolgain. Úgy tűnik viszont, hogy ezen törekvések nagy része elég hamar kifullad.
Hosszabb szabadság után nehéz újra felvenni a fonalat a munkahelyen. A rosszullét kerülget a gondolatra, hogy most megint dolgozni kell. Néha a belső ellenállásunk annyira erős, hogy még az a kérdés is felmerül bennünk, egyáltalán szeretjük-e még a munkánkat.
A munka törvénykönyve meghatározza, kinek mennyi szabadnap jár egy évben. Ez viszonylag egyértelmű tény. A lelkünk ugyanakkor nem működik ilyen egyértelműen.
A nyári szabadság paradoxona: te is túlhajtod magad, mielőtt elmennél feltöltődni?
Gyakori jelenség, hogy míg a hozzánk közel állókkal türelmesebbek és szeretetteljesebbek vagyunk, önmagunkat szigorú, olykor kegyetlen mondatokkal illetjük. Például melyikünk nem mormolta még el magában, hogy „Hogy lehettél ilyen ostoba?” Talán ez a mondat mások felé ritkábban hangzik el.
MI NEM TISZTA EZEN? - Mit tanulhatunk vezetőként abból, ha a munkavállalónk a keretek tisztázásával keres meg minket? Lehet, hogy számodra is ismerős a következő helyzet: egy kollégád nem tudja türtőztetni magát egy indulatos ügyféllel szemben.
Sütibeállításokkal kapcsolatos információk
Weboldalunk sütiket használ az oldal működtetése és használatának megkönnyítése érdekében.